Egyiptom történelme:

A fáraók elött - Archaikus korszak:

Kb. Kr.e. 3500-ban az élet elkezdett átalakúlni. Ezt nevezzük az archaikus korszaknak. Ekkor tájt Észak-Afrika részén, a Nílus vidékén növény termesztéssel foglalkozó emberek telepedtek le. Ekkoriban ez a földrész sokkal termékenyebb és esősebb volt, mint napjainkba. A Nílus áradásakor a föld fekete és termékeny lett. Innen nevezte el e föld népe lakhelyüket Kemet-nek, vagyis Fekete földnek. Kezdetben Egyiptom két részből állt: Alsó- Egyiptom (a Nílus deltájától) és Felső-Egyiptom (Núbiától). A két rész hadban állt egymással, de Ménész (talán ő lehetett az első fáraó), e két részt egyesítette.

Az óbirodalom:

Ez az egyiptomi történelem legbámulatosabb korszaka. Ez az időszak Kr.e. 2650 körül jött létre és 500 esztendeig volt hatalmon. Ez volt a piramisok építésének nagy korszaka. A 3. dinasztia második királya, Dzsószernek épült az első lépcsős piramis Imhotep épétész tervei alapján. Egyiptomban ez a piramis Szakarában található. Ez a remek építmény néhány fáraónak is megtetszett, sőt maguknak is építettek ehez hasonlót (pl. Sznofru piramisa Dahsúrban). De a legnagyobb piramisok, a "valódiak" a 4.dinasztia elején épültek, amiket a hét ókori világ csodába sorolnak. Bizony, a Gízában található három fáraó piramisa. Nevezetesen: Kheopsz ( Khufu), akié a legnagyobb, fiáé, Kheprén, és az ő fiáé Mükerinosz (Menkauré). Ezeknek védelmére épült a Gízai Szfinx. Még az 5. és a 6. dinasztiában is épültek piramisok a Nílus nyugati partján, de ezek nem maradtak meg az utókor számára (pl. Tetié Szakkarában). A 6. dinasztia és az óbirodalom utolsó királya II. Pepi ( Noferkaré) volt. Száz évesen halálozott el, és ekkor zűrzavaros korszak köszöntött Egyiptomra.

Az I. átmeneti korszak:

Ez az időszak maga lehetett a borzalom. A nép éhezett, az uralkodók rohamosan váltogatták egymást, harcok és polgárháború pusztított. Hiába tett szert egy-két nomoszkormányzó nagy hatalomra, de még sem akadt senki, ki egész Egyiptomot kézben tarthatta volna. Száz év elteltével végre egy korményzó megragadta Egyiptom kormányzását és Thébát kinevezte fővárosnak. Ekkor jött létra a 11. dinasztia.

A Középbirodalom:

Ez az időszak Kr.e. 2040-től 1640-ig tartott. Az egyik királyi vonal Thébából a másik pedig Herakleopoliszból irányította az országot. Belőlük jött létre a Középbirodalom. Első királya I.Mentuhotep volt. Ebben az időben többé-kevésbé béke volt Egyiptom felett. Mivel nem nagyon voltak háborúk, így a kultúra nyugodtan fejlődhetet. Számos híres történet ekkor született meg (pl. Szinubé meséje, Az ékesszóló földműves stb.). A temetkezési szokások is gyökeresen megváltoztak. A nemeseket pompás barlangba vájt sírokba helyezték, akiknek nem volt elegendő vagyona, hogy sírhelye díszes legyen, azoknak szobrokat helyeztek. Ennek a korszaknak a vége felé a fáraók hatalma egyre gyengült. A Nílus-deltájánál egy idegennép csobort tört be, akiket az egyiptomiak hükszoszoknak neveztek. Ez a nép ügyesen beleolvadt Egyiptom életébe, és addig jutottak, hogy fővárosukból, Avariszból irányították Egyiptom földjét. Néhány dolgot mégis nekik köszönhetnek az egyiptomiak (pl. fegyverek).

A II. átmeneti korszak:

Ez a korszak rövidebb volt, mint az 1. átmeneti korszak. Csupán három dinasztia alkotta. Nagyrészt hükszosz származású királyok uralkodtak (pl. Apóphisz). A 2. átmeneti korszak vége fele már ismét Thébai királyok uralkodtak (pl. I. Ta-aa, Szekenenré másnéven II.Ta-aa, és Kamosze). Ezután következett egy hoszabb korszak, az Újbirodalom.

Az Újbirodalom:

Ez időszak Kr. e.-től 1552-1096-ig tartott. Másnéven ezt a korszakot Aranykornak is nevezhetjük. Ekkor uralkodtak a leghatalmasabb és legismertebb fáraók (pl. Tutankhamon, II. (Nagy) Ramszesz, I.Szeti stb.) Ez a korszak is 3 dinasztiából állt, de a fáraói majdnem mind sokáig uralkodott. Az erős fáraóknak köszönhetően az Egyiptomi Birodalom kiiterjeszkedhetett. Határai egyre messzebb terjedtek (a mai Palesztinától egészen Núbiáig). Ebben az időszakban jelentek meg Egyiptom főellenségei, a hettiták. Velük rengeteg csatát vívtak, megemlíteni való Kádes, ahol II. Ramszesz fölényes győzelmet aratott ezen a népen. Ebben a korban Théba volt a főváros és új temetkezési szokás terjedt el. Az elhunyt királyok temeinek új és biztonságos helyre volt szükségük. Ennek megoldására a Királyok Völgyét szemelték ki, ahol sok és nevezetes fáraót temettek el.
A 18. dinasztia problémái egyre inkább növekedtek. Az uralkodók korán elhunytak vagy egyszerűen nem volt fiú utód. II. Thutmószisz felesége, azonban megoldotta a problémát. A királyné neve: Hatsepszut. A trónt unokaöccse, III. Thutmószisz örökölné, de ő még túl fiatal volt. Mikor II. Thutmószisz elhunyt Hastepszuth vette át az irányítást. Húsz évnyi uralkodása alatt védelmet biztosított a birodalomnak és számos építkezést kezdeményezett. Kereskedést folytatott Punt nevű országgal (mai Szomália), és Deir el-Baharíban megépítettem halotti templomát. Az építményt Szenenmut tervezte. Eközben Thutmószisz dühvel teli szívvel várta nagynénja halálát. Mikor a királyné elhunyt, III. Thutmószisz mindent megtett, hogy Hatsepszut nevét kitörölje az emberek emlékezetéből. De várakozása nem volt hasztalan: harminc évig uralkodott és sikeres uralkodóvá vált. Az egyiptomi birodalom ő uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjeszkedését. Hadakozásairól vált híressé, összesen 17 hadjáratot indított. Thutmószisz halálára a birodalom teljesen kinőtte magát. Unokája, IV. Thutmószisz békét kötött a mitaniakkal, így az őt követ III. Amenhotep békébe foglalkozhatott a belügyekkel. Rengeteg energiát fektettek bele az építkezésekbe és a kúltúra fejlődésének így IV. Amenhotep szabadon nevelkedhetett. Különlegesen érdeklődött a vallások iránt. Ebben az időszakban Amon isten nagy szerephez jutott, azonba IV. Amenhotep megtagadta őt, s helyette Atunt, a fényes Napkorongot kezdte el imádni. Mikor trónra került, eszméjét az egész birodalomra "ráerőszakolta". Még nevét is megváltoztatta Ehnatonra. Új fővárost is építettett, nevezetesen Ahet-Atont. Ehnaton főfelesége a szépségéről híres, Nofertiti volt. Sokáig uralkodott Ehnaton mellett. Ehnaton számára másik két fontos személy: Kia, aki feltehetőleg Tutankhamon édesanyja és Szemenkaré, akiről azt feltételezik, hogy nem is nő, hanem fiatal férfi volt vagy maga Nofertiti. Abba az időbe voltak olyan férfiak, akik kicsit nőkre emlékeztettek, így könnyen összekeverendőek voltak. Ebben az időszakban a szobrászat is gyökeresen megváltozott. A királyi családot érdekesen ábrázolták: hosszúkás koponyával, a királyt széles csípővel és lógó hassal. A vallási reformok miatt elfoglalt Ehnaton tudomást se vett a határokon gyülekező hettitákról, akik kezdték elfoglalni a provinciákat. A birodalom ezután már soha nem lett olyan nagy, mint III.Thutmószisz idején. Ehnaton halálával, Egyiptom földjére zűrzavar köszöntött. A trónon a kilenc éves Tutanhaton követte, aki nagyrészt tanácsadóira hagyatkozott (pl. Ejere). Tutanhaton Enhaton egyik leányát, Ankeszenamont vette feleségűl, ahogy szokás volt a királyi családban. Az új uralkodó a vallást visszaállította. Atont megtagadta és ismét Amunt imádta. Még nevét is megváltoztatta Tutankhamonra (Amun megtestesítője). Tutankhamon 19 éves korában fiú utód nélkül hunyt el és a trónt Eje vette át. Eje sem uralkodott sokat. Utána egy hettita uralkodó Hóremheb vette át az irányítást. 28 esztendőn át uralta a birodalmat. Megreformálta a hadsereget, s megerősítette a határokat. Hóremheb halálával lezárult a 18. dinasztia. Az trónt egy Ramszesz nevű ember kapta meg. A katona előéletű uralkodó idős korában került trónra, így elég hamar el is hunyt, utána I. Széthi követte a trónon. Elhatározta, hogy újjá építi a birodalmat. Ennek érdekébe számos hadjáratot indított Palesztína felé. Őt a trónon, egy legendás király, a fia, II. Ramszesz követte. Több mint 67 esztendőn át uralkodott. Több felesége és gyermeke volt. Főfelesége Nefertarit volt, akit minden bizonnyal nagyon szerethetett, hisz egy templomot is építettett neki Ab-Szimbelben és még csodás nyughelyet is kapott a Királynék Völgyében. Számos építkezést kezdeményezett, köztük az elöbb említett Abu-Szimbeli templom, Karnaki templom, saját szentélye és sorolhatnám még. Folytatta apja hadjáratait és összetűvésbe került a hettitákkal. Kádesnél azonban hatalmas vereséget mért rájuk. A harcot még a templomok falán is megörökítették (pl. Karnakban és Abu-Szimbelben). Rengeteg vitták után Ramszesz egyességre jutott a hettitákkal. A béke feltétele az volt, hogy Ramszesznek el kellett vennie egy hettita hercegnőt. A béke a Hettita birodalom végéig tartott. Ramszesz új fővárost építettett, nevezetesen Per Ramszeszt. Ramszesz halála után számos király próbálta nagyságát követni sikertelenűl. Teljes zűrzavar volt a birodalmon: az emberek sztárjkoltak, sírokat raboltak és újabb idegen népek jöttek meghódítani a birodalmat. III. Ramszesz megpróbált II. Ramszesz dicsőségét elérni, azonban rengeteg problémával kellett szembe néznie. A líbíaiak támadást mértek az országra és a többi tengeri népek is. III. Ramszesz megnyerte a csatákat, de az ország területe kezdett fogyatkozni. A 20. dinasztiába szinte csak hivatalnokok kapkodtak a hatalomért. A birodalom látszólag közeledett a vége felé.

III. Átmeneti korszak:

Egyiptom dicső napjai már a múlté voltak. Az új birodalom XI. Ramszesz uralkodásával ért végett és maga után két hatalommal rendelkező egyént hagyott: Szmendészt és Pinodzsemet. Szmenedész megalapította a 21. dinasztiát, a fővárost pedig Taniszba költöztette. Pinodzsem egy ideig tűrte Szmendézs uralkodását, aztán királlyá nyílváníttotta magát. Ez után 100 éven keresztül két városból irányították a birodalmat. A 22. dinasztiában a líbiakai ragadták meg a hatalmat kihasználva a 21. dinasztia gyengeségét. 22. dinasztia első uralkodója I. Sesonk volt, aki fiát Tanisz trónját öröklő királnynővel házasította össze. Líbiaiak törekedtek a birodalom újjáélesztésén többé kevésbé sikeresen. A területeket valamennyire tudták terjeszteni, azonban a bel-politikát nem. Ezután a núbiaiak uralkodtak, akik megpróbáltak beolvadni az egyiptomiakhoz. Így alapult meg a 25. dinasztia. Az asszírok Keleten kezdtek terjeszkedni. Núbiaiak és palesztiniak összefogtak ellenük, de így csak azt érték el, hogy az asszírok figyelmét Egyiptomra vonták. Az asszírok elhatározták, megleckéztetik Egyiptomot, így teljesen kifosztották Théba városát. Ennek az időszaknak a végén kis ideig egyiptomi királyok uralkodtak, de véglegesen idegenek uralkodtak a birodalom felett.

Az utolsó királyok:

Az asszírok kivonultak Egyiptom földjéről, azonban hadi sarcot követeltek a hercegeketől. Azonban a hercegeket egy idő után megelégelték ezt és fellázadtak. Pszammetik átvette Egyiptom kormányzását újra egyesítette a birodalmat. Így megalapította a 26. dinasztiát. Ez a dinasztia 150 éven át tartott és a birodalom meggazdagodott. II. Nékó elkezdte építeni a Nílust és a Vörös-tengert összekötű csatornát építeni. Az utolsó király III. Pszuammetika volt. Ezután a birodalmat a perzsák hódították meg, s 120 éven keresztűl ők uralkodtak. Elég népszerű uralkodók voltak. Aki jó uralkodóvá akart válni Egyiptom földjén, az Dareiosz volt. Tiszteletben tartotta Egyiptom szokásait. Egyiptom területén görög zsoldosok és kereskedők telepedtek le. Lenyűgözte őket a birodalom kúltúrája, sőt számos szokást fel is vettek. Egyiptomiak lázadtak a perzsa uralom ellen, egy kis időre sikerült is megszabadulniuk tőlük. Az utolsó egyiptomi függetlenség csupán 60 esztendeig tarott. Nagy Sándor behatolt Egyiptomba és kiűzte a perzsákat. Az egyiptomiak hősként fogadták a hőst, sőt Amun fiaként tisztelték. Nagy Sándor a Földközi-tenger partján új fővárost, Alexandriát alapította meg. Halála után birodalmát három hadvezér osztotta fel maga közt. Egyiptomot Ptolemaisz kapta meg. Utódai közel 300 éven át uralták Egyiptomot. Nagy részt uralkodóikat Ptlolemaisznak hívták, királynéit pedig Kleopátrának, Arszisznoénak vagy Berinikének. Hivatalos nyelvvé tették a görögöt. Saját kúltúrájukat felsőbb rendűnek tartották, de megpróbáltak az egyiptomiak kedvébe járni, így számos egyiptomi stílusú épületet emeltek és tiszteletbe tartották népszokásaikat, vallásukat. Egyiptom utolsó királynője, VII. Kleopátra volt. Görög származása ellenére Egyiptomot tekintette hazáját, hiszen ott született. Eközben Európában egy új birodalom kezdte kinőni magát: A római birodalom. A Ptolemaiszok elismeréték rómaiak hatalmát. Rómaiak néha-néha beleavatkoztak Egyiptom politikájába, de inkább hagyták őket. Kr.e. 51-ben lett királyné VII. Kleopátra, mint unokaöccse, XIII. Ptolemaisz felesége. De azonban nem akart testvéréhez hozzámenni,így Julius Ceasartól kért segítséget. Ptolemaiszt megolték, Kleopátra pedig Egyiptom királynője lett. Ceaser szeretője lett. Mikor Ceasrart megölték ,Kleopátra egyik jóbarátjához, Marcus Antonius mellé állt, akinek szeretője lett. Octavianus, Ceaser örököse nem tűrte meg Kleopátrát és Antoniust Keleten, így csatába szállt velük. Actiumnál tengeri csatát vívtak, ahol Kleopátra és Antonius vereséget szenvedett. További kudarcok elkerülése végett öngyilkosok lettek. Antonius tőrt, Kleopátra pedig ápis kígyót használt. Egyiptom a Római Birodalom provinciájává vált.

Egyiptom napjainkba:

A római birodalom bukásával, Egyiptom földjét az arabok hódították meg. Napjainkba Egyiptom fővárosa Kairó lett. Az arabok számos mecsetet építettek az országon belül. Hivatalos vallásuk az iszlám, nyelvük az arab. Az ókori emlékeket ápolják és tisztelik az ország szegénysége ellenére. Az ország vagyona nagyrészt a turisztikából származik.